A 3D nyomtatók (más néven háromdimenziós nyomtatók) olyan gyors prototípuskészítő eszközök, amelyek kumulatív gyártási technológián alapulnak. Közvetlenül háromdimenziós objektumokat-hoznak létre anyagok rétegezésével. Az alapvető technológia az Egyesült Államokban a 19. század végi fotolitográfiáig vezethető vissza.
Ezt az Enrico Dini által feltaláló eszközt főleg olyan területeken használják, mint az orvostudomány és az ipari formatervezés. Alaptechnológiái közé tartozik a szelektív lézerszinterelés (SLS) és a digitális vetítés (DLP). A gyors prototípuskészítési technológia az 1980-as években ért el áttörést, az SLS technológiát pedig az 1980-as évek közepén szabadalmaztatták. 2016-ban a Kínai Tudományos Akadémia Fujian Anyagszerkezeti Kutatóintézete kifejlesztett egy folyamatos nyomtatású DLP 3D nyomtatót, amelynek sebessége 600 mm/s, a hagyományos eljárásoknál százszor gyorsabb.
2024-ben a Maine Egyetem piacra dobta a világ legnagyobb polimer 3D nyomtatóját, a "Future Factory 1.0"-t, amely akár 96 láb hosszú objektumok nyomtatására is képes; ugyanebben az évben a Huayang New Materials gyártásba helyezte Kína első 1,5-méteres-osztályú, teljesen független SLM fém 3D nyomtatóját [16-17]. Az MIT egyik csapata 2025-ben kifejlesztett egy chip-szintű 3D nyomtató prototípusát, amely fotonikus chiprendszert használ a nanométeres precíziós gyanta kikeményítésére.
2026. június 1-jén arról számoltak be, hogy 2026 első négy hónapjában Kína 2,46 millió 3D nyomtatót exportált, 6,106 milliárd jüan exportértékkel, ami 100,3%-os, illetve 110,4%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Shenzhen egy jelentős 3D-nyomtatógyártó bázis Kínában, és a globális fogyasztói minőségű 3D-nyomtatók piacának közel 90%-át teszi ki. 2026 első négy hónapjában Shenzhen 3D-nyomtatóinak exportja elérte az 5,24 milliárd jüant, ami éves szinten-128,6%-os-növekedést jelent, ami a hasonló termékek országos teljes exportjának 85,8%-át teszi ki.
